Siena városa mai beszámolóm témája. A többi olasz nagy múltú városokhoz hasonlóan a történelem szelleme lengi be. Megragadóak a szűk utcák, a magas kőből épült paloták, a terek, a templomok, harangtorony, a nyüzsgő tömeg mindenfele. A helyi hagyomány szerint még Senus*, Rémusz fia alapította. A történészek szerin Augustus császár az alapító, aki leánya emlékére Saena Julia nevet adta az városnak. A hely ősidők óta lakott hely volt, melyet a város feletti Castel Vecchio területén talált leletek bizonyítanak. Valószínűleg egy etruszk vár állhatott itt, s ennek romjaira épült a római település. Ami különös, ami megkülönbözteti a többi olasz várostól, az a Palio, a Lóverseny. Így nagy kezdőbetűvel, mert ez több mint közönséges lóverseny. Már azért is, mert a város központjában van a lóversenytér. Maga a lóverseny pálya egy hatalmas tányér alakú tér – a peremén futnak a lovak, középen pedig a nézők tömege foglal helyet. Álló helyet. A lóversenypálya körül pedig a gazdag polgárok díszes palotákat építettek, még a városháza is erre a térre néz. A paloták erkélyei is a lóversenyt szolgálják, tudniillik ilyenkor vörös bársonnyal bevonják, és a tehetősebb polgárok onnan nézik a versenyt, s a köréje szövődött látványosságokat. Persze nem olcsó pénzért! Egy vagyonba kerül egy hely a balkonon. A verseny nagy külsőségek között zajlik, korabeli öltözékbe bújtatott notabilitások, zászlódobáló táncosok, zenekarok emelik az ünnepi hangulatot. A rendezvény legfontosabb szereplői természetesen a lovak. Ezeket alapos válogatás után, állatorvosok által ellenőrzötten válogatják ki, és próbafuttatások után kisorsolnak a városnegyedek között. A lovasokat a városnegyed nevezi ki. Összesen 17 városrész van, melyek elég bizarr neveket viselnek. Íme, ezek a következők: Sas, Hernyó, Csiga, Bagoly, Sárkány, Zsiráf, Tarajos sün, Egyszarvú (Leocorno), Farkas, Kagyló, Lúd, Hullám, Párduc, Erdő, Teknőc, Torony, Kos-völgye. Közülük tíz vesz részt egy-egy versenyen. Érdekes a válogatás, mert az a hét, amelyik kimaradt, a következő versenyen saját jogán fut és mellé hármat sorsolással választanak ki. Évente két versenyt rendeznek, mind a kettőt Szűz Mária tiszteletére. Az egyiket július 2-án, Sarlós Nagyboldogasszony napján, és a másikat augusztus 16-án, Mária Mennybevétele alkalmából tartják. Maga Palio szó tulajdonképpen versenydíjat jelent, itt Sienaban egy díszes, selyem zászló jelképezi, amelyet a Madonnának ajánlanak fel, és a verseny végén a győztes városnegyed kapja meg. Egy évig őrzik, és minden alkalmat megragadnak, hogy ünnepeljék. A másolatával díszítik a kirakatokat, a házakat, balkonokat. A hatalmas zászlókat hagyományosan Szűz Mária képmása díszíti, valamint a versenyen résztvevő városrészek, a contrada címerállatai. A Palio-zászló jelképesen Szűz Mária oltalmazó palástja, mely védelmezően borul a városra. Maga a tér, a Piazza del Campo is jelképeket hordoz. Már az elhelyezkedése is erre utal – ez a város külvilágtól legtávolabbi pontja, és alaprajza a Szent Anya leterített palástját mintázza, így ami itt történik, minden a Szent Szűz oltalma alatt áll. A Paliot nem csak eljátsszák, hanem mélyen át is élik, hiszen ma is érvényes a mondás, hogy „a Palio egész évben tart!” Siena polgárai hiszik, hogy Szent Katalin megállapítása a városukra nézve érvényes, miszerint a város a lélek képmása, a falak pedig a külső és belső élet közötti határt jelölik. Napjainkban az idegenforgalmi érdekeltség szórakoztató látványossággá süllyesztheti az ünnepet, de az évszázados gyökerekkel rendelkező szakrális események mélyen benne élnek Siena polgáraiban. A hagyományokról szólva említést kell tennem egy évszázadokkal ezelőtti történetről. Siena ádáz háborút folytatott a szomszédos városállammal, Firenzével. Egyik alkalommal, mialatt a másnapi csatára készültek, a polgárok azt látták, hogy a városfalakon kívül táborozó katonáikra egy hatalmas lepel borul. A táborban tartózkodók pedig azt észlelték, hogy városukra borul egy óriási lepel. Az emberek úgy gondolták, hittel hitték, hogy a Madonna leple borítja őket, védelmet nyújtva az ellenség ellen. A városlakók nem is csalatkoztak, másnap, bár nehéz küzdelem után, de elűzték a firenzeieket. A csata kimenetelét a harangtoronyból egy dobos figyelte, s mikor látta az ellenséget eltakarodni, lerohant a térre és örömében a köpenyét a levegőbe hajigálva rikoltozott. Ezt idézik fel a zászlót dobáló felvonulók a verseny helyszínén a Palio alkalmával. A verseny köré épülő ünnepség sorozat négy napig tart, de maga verseny, ameddig a lovak körbe futják az ezer méteres pályát körülbelül egy percig. A győztes – csak egy lehet a győztes, nincs második hely – megkapja a győzelmi zászlót, a városnegyed „szurkolói” berohannak a pályára, a zászlót elviszik a Székesegyházba, és hálaadó énekkel köszönik a Madonnának a győzelmet. Ezután kezdődhet az ünneplés. Természetesen a lovat ünneplik, hisz ő a főszereplő, olyannyira, hogy ha futtatás közben a lovas leesik róla, de a ló befut elsőnek, érvényes a helyezés. Mikor ott jártunk a Párduc (Pantera) győzelmi lobogóit lengette a szél… -.-.-.- *Senus – Romulus, Róma alapítójának ikertestvére volt Rémusz, de összekülönböztek és Romulus megölte. Két fiú maradt utána, szintén ikrek, akikkel megismétlődik szüleik legendája, egy anyafarkas neveli fel őket is. Ezek egyike Senus, aki ily módon Romulus unokaöccse.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése