Napnyugta elé

Úgy nézz vissza a múltra, hogy ne fájjon.
Jajszót se ejts többé, hogy kiraboltak.
Nem vagy fénye már a Napnak, ha lángol.
Árnyéka se a föléd hajló Holdnak.

Azt se lássák mások, ha könnyet ejtesz,
akkor se, ha nem tudod visszatartani.
Hulló csillagsorsnyi létben könnyebb lesz
a napnyugtát magadnak bevallani.

Hogy aranyló levelén még ősz rezdül,
mit számít az, hogy min mentél keresztül,
ha a múltat oktalan elfecsélted.

Mondd, szép volt, jó volt, nem bántál meg semmit,
ne szégyelld a kor rád vésett sebeit.
Hordd érdemként e vérből vett pecsétet.

vershíd

   közvetlen út csak egy visz hozzád
   hogy elérhesselek nap mint nap
   vigyázom ívét széltét-hosszát
   a most is épülő vershídnak

Paloták a lóversenytér körül

Siena városa mai beszámolóm témája. A többi olasz nagy múltú városokhoz hasonlóan a történelem szelleme lengi be. Megragadóak a szűk utcák, a magas kőből épült paloták, a terek, a templomok, harangtorony, a nyüzsgő tömeg mindenfele. A helyi hagyomány szerint még Senus*, Rémusz fia alapította. A történészek szerin Augustus császár az alapító, aki leánya emlékére Saena Julia nevet adta az városnak. A hely ősidők óta lakott hely volt, melyet a város feletti Castel Vecchio területén talált leletek bizonyítanak. Valószínűleg egy etruszk vár állhatott itt, s ennek romjaira épült a római település. Ami különös, ami megkülönbözteti a többi olasz várostól, az a Palio, a Lóverseny. Így nagy kezdőbetűvel, mert ez több mint közönséges lóverseny. Már azért is, mert a város központjában van a lóversenytér. Maga a lóverseny pálya egy hatalmas tányér alakú tér – a peremén futnak a lovak, középen pedig a nézők tömege foglal helyet. Álló helyet. A lóversenypálya körül pedig a gazdag polgárok díszes palotákat építettek, még a városháza is erre a térre néz. A paloták erkélyei is a lóversenyt szolgálják, tudniillik ilyenkor vörös bársonnyal bevonják, és a tehetősebb polgárok onnan nézik a versenyt, s a köréje szövődött látványosságokat. Persze nem olcsó pénzért! Egy vagyonba kerül egy hely a balkonon. A verseny nagy külsőségek között zajlik, korabeli öltözékbe bújtatott notabilitások, zászlódobáló táncosok, zenekarok emelik az ünnepi hangulatot. A rendezvény legfontosabb szereplői természetesen a lovak. Ezeket alapos válogatás után, állatorvosok által ellenőrzötten válogatják ki, és próbafuttatások után kisorsolnak a városnegyedek között. A lovasokat a városnegyed nevezi ki. Összesen 17 városrész van, melyek elég bizarr neveket viselnek. Íme, ezek a következők: Sas, Hernyó, Csiga, Bagoly, Sárkány, Zsiráf, Tarajos sün, Egyszarvú (Leocorno), Farkas, Kagyló, Lúd, Hullám, Párduc, Erdő, Teknőc, Torony, Kos-völgye. Közülük tíz vesz részt egy-egy versenyen. Érdekes a válogatás, mert az a hét, amelyik kimaradt, a következő versenyen saját jogán fut és mellé hármat sorsolással választanak ki. Évente két versenyt rendeznek, mind a kettőt Szűz Mária tiszteletére. Az egyiket július 2-án, Sarlós Nagyboldogasszony napján, és a másikat augusztus 16-án, Mária Mennybevétele alkalmából tartják. Maga Palio szó tulajdonképpen versenydíjat jelent, itt Sienaban egy díszes, selyem zászló jelképezi, amelyet a Madonnának ajánlanak fel, és a verseny végén a győztes városnegyed kapja meg. Egy évig őrzik, és minden alkalmat megragadnak, hogy ünnepeljék. A másolatával díszítik a kirakatokat, a házakat, balkonokat. A hatalmas zászlókat hagyományosan Szűz Mária képmása díszíti, valamint a versenyen résztvevő városrészek, a contrada címerállatai. A Palio-zászló jelképesen Szűz Mária oltalmazó palástja, mely védelmezően borul a városra. Maga a tér, a Piazza del Campo is jelképeket hordoz. Már az elhelyezkedése is erre utal – ez a város külvilágtól legtávolabbi pontja, és alaprajza a Szent Anya leterített palástját mintázza, így ami itt történik, minden a Szent Szűz oltalma alatt áll. A Paliot nem csak eljátsszák, hanem mélyen át is élik, hiszen ma is érvényes a mondás, hogy „a Palio egész évben tart!” Siena polgárai hiszik, hogy Szent Katalin megállapítása a városukra nézve érvényes, miszerint a város a lélek képmása, a falak pedig a külső és belső élet közötti határt jelölik. Napjainkban az idegenforgalmi érdekeltség szórakoztató látványossággá süllyesztheti az ünnepet, de az évszázados gyökerekkel rendelkező szakrális események mélyen benne élnek Siena polgáraiban. A hagyományokról szólva említést kell tennem egy évszázadokkal ezelőtti történetről. Siena ádáz háborút folytatott a szomszédos városállammal, Firenzével. Egyik alkalommal, mialatt a másnapi csatára készültek, a polgárok azt látták, hogy a városfalakon kívül táborozó katonáikra egy hatalmas lepel borul. A táborban tartózkodók pedig azt észlelték, hogy városukra borul egy óriási lepel. Az emberek úgy gondolták, hittel hitték, hogy a Madonna leple borítja őket, védelmet nyújtva az ellenség ellen. A városlakók nem is csalatkoztak, másnap, bár nehéz küzdelem után, de elűzték a firenzeieket. A csata kimenetelét a harangtoronyból egy dobos figyelte, s mikor látta az ellenséget eltakarodni, lerohant a térre és örömében a köpenyét a levegőbe hajigálva rikoltozott. Ezt idézik fel a zászlót dobáló felvonulók a verseny helyszínén a Palio alkalmával. A verseny köré épülő ünnepség sorozat négy napig tart, de maga verseny, ameddig a lovak körbe futják az ezer méteres pályát körülbelül egy percig. A győztes – csak egy lehet a győztes, nincs második hely – megkapja a győzelmi zászlót, a városnegyed „szurkolói” berohannak a pályára, a zászlót elviszik a Székesegyházba, és hálaadó énekkel köszönik a Madonnának a győzelmet. Ezután kezdődhet az ünneplés. Természetesen a lovat ünneplik, hisz ő a főszereplő, olyannyira, hogy ha futtatás közben a lovas leesik róla, de a ló befut elsőnek, érvényes a helyezés. Mikor ott jártunk a Párduc (Pantera) győzelmi lobogóit lengette a szél… -.-.-.- *Senus – Romulus, Róma alapítójának ikertestvére volt Rémusz, de összekülönböztek és Romulus megölte. Két fiú maradt utána, szintén ikrek, akikkel megismétlődik szüleik legendája, egy anyafarkas neveli fel őket is. Ezek egyike Senus, aki ily módon Romulus unokaöccse.

Urbán-Szabó Béla: Körvándor

Álmatlanul forgolódsz
az ágyadban,
veled forognak
a gondjaid,
pörgésben vagy;
éjjeli körvándor.
Szembe jön veled
az előző nap,
a jövő távoli mámor.
Ébren tart
a tegnap gondja,
a várakozás mámora,
magadba forgolódsz,
elragad a pörgő
szédület;
még nem tudod,
a reggel
megváltás vagy rémület,
az induló nap szólít:
üdvözöllek ember.

Egy reggel az ezerből (O mie şi una de dimineţi)

     

   

Általában reggelenként másnaposan ébredek. Jókor, mert jön a kutya és megnyalja fülemet, ki akar menni. Még jó hogy ott van a nagy balkon tele cserepes virággal, ahol Truman nyugodtan elvégezheti a folyóügyeit, ha nincs itthon egyetlen csepp alkohol sem, ami segítene felébredni. Egy korty kora reggel és vihetem le a parkba megpisiltetni a kutyát.

    Szeretem a reggeleket. Ilyenkor tudatosul bennem, hogy még egy napot nyertem. A tegnapit. Utána iszom valamit – legtöbbször Grand Marniert*, vagy gin tonikot (a Bombay Saphiret választom a színe miatt) – és beülök egy könyvvel a kádba. Észrevettem, hogy az utóbbi időben a klasszikusokkal merülök kádba.

    Elkészítem ügyesen a fürdővizet, szórok bele elegendő fürdősót, járja át a testem. Szerencsére a sok alkohol még nem hagyott rajta nyomot, továbbra is jó tónusú, tökéletes. Szerencsére továbbá a májam is megvan. De nem kell aggódnom ebből a szempontból. A HIV gyors tempóban fejlődik.

    Amióta tudomást szereztem róla, többet senkivel sem feküdtem le. Egyáltalán nem tartom ezt kínosnak. Nincs is kedvem hozzá. Hát, nem érdekes, hogy egy szexuális úton terjedő betegség végképp kioltja a libidót?

    Az én esetemben legalábbis ez történt, szemben másokkal, akik nem ilyen nagylelkűek ezzel a betegséggel szemben. De térjünk csak vissza az én minden napi rituális fürdésemhez… most, mivel az életem napról napra rövidül – több mint bizonyos, hogy a végén járok – kezdem tudatosan élni a szükségleteimet és örömeimet. Így aztán semmi pénzért le nem mondanék a meleg vízzel teli kádról, abból a fürdősóból szórok bele, amit egy csodálatos hastáncos nő hozott Izraelből. Izabel, gondolom, így hívják, bár mindig elfelejtem a nevét.

   Ez az Izabel egyáltalán nem szép. Arca himlőfoltos, szemei aprók, távol állók és meghatározhatatlan színűek, ellenben olyan hozzáértéssel mozgatja a testét, hogy nincs az a férfi, aki nem lenne a rabja már két mozdulat után. Csak az övé. Egyébként, bármelyik nő megkaphatja az óhajtott férfit, ha akarja. Attól függ mennyi időre. Truman csöndben hallgatja Nina Simone* dalát, ameddig én a kádban ülök. Nagyon különös állat. Komoly. Talán meglepő, hogy amíg itt ülök meztelenül a fürdőkádban, az art déco berendezésű lakásomban, kutyám fejét a mancsaira hajtva, összehúzott szemekkel figyel – félig unottan, félig kritikusan – és én közben egyfolytában a felvevőbe beszélek. Elindítottam egyáltalán? Igen, el.

   Csak és csakis a te kedvedért csinálom, mert megkértél. Kicsit belezúgtam a Gary Cooper stílusodba. Vagy inkább egy rendezőhöz mérjelek?

   Ne félj. Nincs mitől tartanod. Mondtam már, hogy kihunyt a libidóm és különben is… Te azért még engem különlegesnek találsz. Másképpen nem is lennék a számodra téma. „A számodra téma” – milyen emelkedettnek és tudományosnak hangzik. Tudod, hogy mielőtt az énekesi pályára léptem volna, kémiából tantárgy-olimpiát nyertem? Hihetetlen, ugye? Nézd, így adagolok az életrajzomhoz egy kicsi sót és borsot - most az utolsó száz méteren ismerj meg – a 25 éves transzvesztita levágatta a fütyüjét, didiket tétetett és átváltozott nővé. Egy bomba nővé. Ezt magad is így állítottad.

   Kérdés, jó-e az, ha ilyen egyenesen beszélek. Bár amikor a felvevőt ideadtad, arra kértél, magamat adjam. Meséljem el egy napomat… életem megszokott napjait. Lám, ezt teszem. néha magamban beszélek, s íme, ez az eredmény. Rád telepedtem. Tudhatod, hogy nincs jó story egy csöpp kis romantika nélkül, és ezt saját javadra írhatod. Csak a feleségednek ne mond el. Legalább addig, ameddig élek. Lehangolnak a hisztériás nők, és úgy érzem, nem tudnám elkerülni a konfliktust vele. Mialatt a hangszóróból a Sinnerman* szól, mint háttérzene, rászánom magam, hogy kiszálljak a vízből, kenjem le a testemet fahéjjal illatosított argán olajjal. Csodákra képes. Ezt elmondhatod a feleségednek. Nem célzás akar lenni. Csak egy javaslat.

   Tetszik nekem a gondolat, hogy elképzeled, ahogy bekenem a testem minden milliméterét olajjal. Félek azonban, hogy ehhez túlságosan konzervatív vagy. Ha mégis tennéd, ne gondold, hogy meleg vagy, azaz erre ne is gondolj, nem vagy te korlátolt, legalább is remélem. Én végeredményben nő vagyok. Most itt az idő, hogy lemezt cseréljek és térjek rá a borra. Aztán valami ételt is kell készítenem. A kedveseim mind azt állítják, hogy remek szakács vagyok. Lehet, egy nap téged is meghívlak. A desszertet a meghívottak hozzák.

    Amíg azon töröm a fejem, mit is főzzek, Truman ráncigál, hogy játszunk. Igazából nem is vagyok éhes, de tudom jól, ha a színpadon villogni akarok, legyen más is a gyomromban, mint alkohol.

   Lehet, hogy ez lesz az utolsó fellépésem. Talán holnap már nem leszek képes felkelni az ágyból. Ne feledkezz meg ígéreted szerint Trumanról, ha ez bekövetkezik, majd értesítelek. Nem akarom, hogy haldokolni lásson. Nagyon érzékeny. És ha gondolod, adj neki egy szerepet valamelyik filmedben. Sok ideig volt féltékeny a sikereimre. Hamarosan készülnöm kell az előadásra. Szeretném, ha ma este ott lennél. Biztosan ott leszel. a felvételeket is le kell töltened. Bizarrnak tűnik nekem, hogy mire elkészíted a nagy sikert arató filmedet, én már rég por és hamu leszek. Vagy nem is olyan bizarr. Ez van. Végül talán az enyémek még büszkék is lesznek a fiúkra. Habár biztos, hogy nem.

   Ma este a műsoromat a Quizás, Quizás, Quizás dallamával kezdem és fejezem be. Ne fújd fel magad, nem azért csinálom, hogy neked tetsszen, hanem mert ez a legjobb számom. Felveszem a vörös, csipkés ruhámat, nyakam köré tekerem azokat a gyöngyöket, melyeket nagymamámtól kaptam, sajnos ezek sohasem fognak eljutni eljövendő feleségemhez, továbbá úgy sminkelem magam, mint Julianne Moore* az „Egy egyedülálló férfi” című filmben. Látod, milyen kulturális repertoárom van.

    Mondtam már, hogy szerelmes voltam egy nőbe? Gyönyörű volt – nekem elhiheted. De mindent a maga idejében. Majd holnap elmesélem. Ha egyáltalán lesz még rá időm. Közben túlfőztem a tésztát, odalett a szakács hírnevem.

Olyan nagyon szeretem a reggeleket, különösen délig tartanak.

       -.-

* Grand Marnier – francia, borpárlat-alapú narancslikőr, alkoholtartalma 40 %

* Bombay Sapphire Gin - nevét egy híres drágakőről kapta (Star of Bombay Sapphire), mely csodálatos kék színben pompázik.

* Nina Simone - amerikai énekesnő, zongorista, emberjogi aktivista.

* Sinnerman – Nina Simone dalának címe (jelentése: superman)

* Julianne Moore - Golden Globe-díjas amerikai színésznő

Urbán-Szabó Béla: Fáj, ami fáj

Fegyver nélküli harcos,
nem szúr, nem vág,
vér sem folyik,
a szava karcos...
Fáj, ami fáj,
fáj, ami talál.
Egy végig nem
gondolt gondolat, 
súlytalan világ,
súlytalan szavak.

Szavak, álomfoszlányok

Te hozz igazságot
kiről álmodom csak
de nem tudom ki vagy
tűz-ittas hajnalokon
szétfolyó lávaként
bennem élsz örökön
s mint égi fény vibrálsz
kőszirtjeim közt megbúvó
izzó magma
mozduló testem
ébredő melege
képzetek csapongó
éji fenevadja
szavak álomfoszlányok
derengő felhő csacsogása
kit holdtölte feszít
szendergő varázzsal
csillagvasra fölém
s jönnek az égi vadászok
hogy pázsitom horizontján
ringassanak veled

Látod
meg se rebben burkában a Föld
úgy tart ölelő karjai közt
mint anyám tartott
mikor újszülött fiát csókolta az ég
csak titkait óvja
hogy mélységeiből kitörve
rám tekintsen a kőbe zárt holnap
ha oszlik az éj
kanyargó vad vizek
erdők hegyek testén át
égő nászi ágyon
s egybegyúrom neked
hogy érezd egyetlen
ki nem mondott szóban
mennyire szeretlek
s föld leszek
földből vétettem
hogy termőre forduljon álmom
-magamnak álmodlak-
s veled mindenségre vágyom

Tudom hogy mindennap
bennem hal el a Nap
hogy újra megteremtsen
s bennem gyújt az éj
majd égi lámpást is
mikor kihűl a kráter
s a menny öntőformáiból
egy új világot vet
lábam elé az Isten