Vajon répa a répa?

A zöldségek elnevezése körül gyakran vita alakult ki árusok és vásárlók, vagy akár egymással társalgó személyek sorai közt. Az igazság az, hogy nagy zavar uralkodik, különösen a háziasszonyok, szakácsok, és más piacokat látogatók között, ami a zöldségfélék nevét illeti, de még irodalmi berkekben is. Receptgyűjtemények, internetes szakácskönyvek, blogok hemzsegnek a félreértésektől és sajnos sokan nem veszik maguknak a fáradtságot, hogy egy-egy általuk használt kifejezésnek, névnek utánanézzenek. Az a gyanúm, hogy a külországi leírásokat rosszul fordítják tudatlanságból, vagy felületességből. Sőt lehet is-is!

A fehérrépa megnevezés váltotta ki bennem ezt a gondolatot. Sokan a petrezselymet értik alatta, de hát, ez értelmetlenség, mert a répa „Linné osztályzása szerint … a káposzták neme alá tartozó növény” (Cz-F). A petrezselyem ellenben az ernyősvirágúak rendjébe tartozik.

A kutyatej bár ernyőt nyit, nem vele rokon növény (!)

Czuczor-Fogarasi szerint a név maga „a latin-görög petroselinum-ból eredett; ez pedig összetétel petra és szelinon szókból”, ami magyarul kő-zellert jelent. Ettől függetlenül, szinte minden európai nyelven petrezselyem, illetve ehhez hasonló szó felel meg ennek a gyökérzöldségnek. Prezzemolo (olasz), parsley, parsley root (angol), persil (francia), pietruszka (lengyel),  petrushka (orosz), pătrunjel (román), perejil (spanyol), persilja (finn), és így tovább. Tehát a petrezselyem, melyet helytelenül neveznek fehérrépának, egy körülbelül 60 cm magrasra megnövő gyógy- és fűszernövény. Erős, húsos karógyökere Magyarországon és a környező országokban kedvelt főszer, a jó húslevesnek elengedhetetlen kelléke. A mediterán térségben csak a levele használt, a gyökerét jóformán nem is ismerik.

Mint érdekességet említem, hogy a görögök szent növénynek tartották: a egyes ünnepi játékok alkalmával a győztes petrezselyem, illetve zeller zöldjéből font diadalkoszorút kapott.

Lépjük tovább a fehérrépa témával. Vannak, akik a paszinák nevű gyökőrzöldség helyett használják  fehérrépa kifejezést. A pasztinák (Pastinaca sativa) szintén az ernyősvirágúak rendjébe tartozik, s mint ilyen rokona a petrezselyemnek, sárgarépának, zellernek. Annak ellenére, hogy közkedvelt zöldség egyes vidékeken, megjegyzem, hogy levele egy bergapten nevű fényérzékenységet okozó anyagot tartalmaz, és az arra érzékeny egyéneknél a napfénynek kitett bőrfelületen bőrpírt és hólyagos bőrelváltozást okozhat.

Mivel eljutottunk a zellerhez, érdemes erről is pár szót ejteni. A zeller, mint a növény-család névadó tagja számos ismert rokonnal büszkélkedhet. Ide tartozik még az ánizs (vagy édeskömény), kapor, koriander, kapor lestyán, meg néhány vadon termő növény is.  Háromféle változatban ismert: a gumós – nálunk ez az elterjedtebb -, a halványító és a metélő. Ez utóbbi kettő levélnyele C-vitaminban gazdag (25-45 mg/100g). A déli országokban a zeller gumós változata nem tartozik a kedvelt zöldségfélék közzé, inkább és elsősorban a halványító zeller levélnyelét használják fűszerként-

Akkor mi is az a fehérrépa? Ez egy igazi fogas kérdés – mindenki mást mond.

Angolul turnip, chard ; német: weiszrübe, oroszul: repa;  olasz: rapa; francia: navet; román: navetă, nap;

Kertészeti leírások szerint a tarlórépa neve fehérrépa,  de ez sem igazán répa, mert a káposztafélék családjába tartozik, és a káposztarepce megvastagodott gyökerű változata. Nevezik még kerekrépának is. Anglia, Dánia, Svédország délvidékén termesztik nagyobb mértékben.

Más megfogalmazás szerint a karórépa neve fehérrépa, azonban ez is ugyan az a növény család – káposztaféle.

Az igazi répa, mint répa latinul Beta vulgaris subsp. vulgaris, és takarmányrépa néven ismert. Közeli rokonai, mondhatnám, hogy testvérei a cukorrépa, cékla, mangold. Gyermekkoromban burgundi répának, vagy marharépának hívtuk, és jószág etetése céljából termesztették.

Czuczor-Fogarasi szabatos-tömören így fogalmaz: „Répa. Szokott közértelemben bizonyos növények neme, melynek húsos gyökerei emberek és barmok eledeléül használhatók. Linné osztályozása szerint a káposzták neme alá tartozó növény.” 

„A jószág etetése céljából termesztett nagyrépáju cukorrépa v. burgundi répa. Egészséges és tápláló takarmány” – írja a Kislexikon.

Karórépa, (fehérrépa (Brassica napus rapifera) nagyobb mértékben a csapadékos éghajlat alatt, (Anglia, Dánia. Svédország D.-i vidékén) termesztett zöldségféle.. Nálunk elvétve a közepesen kötött, nedves, televényes talajokon, (káposztaföldeken) termesztik. Változatai: fehér pomerániai, fehér crieweni, kékfejű óriás, altmarki stb. Úgy ültetik, mint a káposztát, (május júniusban, palántákról, (40x30 cm kötésben), úgy ápolják, mint a takarmányrépát. Ősszel szedik, takarmányozásra, de emberi élelemre is használják.

   Gyakorlatilag ennek a fejtegetésnek komoly oka is van. Nem csak szócséplés. Az a helyzet, hogy a receptek hibás fordítása veszélyt hordoz magában – sokszor szerepel a fehérrépa helyett petrezselyem gyökér a leírásokban. Még a bébiételeknél is. Ez pedig nem ártalmatlan félreértés, hanem veszélyes dolog. A petrezselyem gyökér erős vízhajtó tulajdonsággal is bír és ez a kisgyermekek szempontjából kiszáradáshoz vezethet annak minden következményével! Átnéztem több ilyen receptet, megkeresve az eredeti angol leírást. Mindenütt „turnip” (répa) valamilyen fajtája szerepel, és egyszer sem „parsley” (petrezselyem).

Vigyázzunk hát a fordításokkal, idegen nyelvről való átvételekkel, különösen, ha gasztrológiai témáról van szó.