A városba vezető lépcsők aljában
óvodáskorú fiúcskák püfölik nagy odaadással és figyelemmel a nyakukba akasztott
dobokat. Kell is hozzá figyelem, nehogy a peremen koppanjon a dobverő. Ünnepi előadásra
készülnek.
A tavasz beköszöntét ünneplik
május első napjaiban Itália szerte, és különösen itt Umbriában, Assisiben. Ez
az ünnep, egy élő tradíció - a dal, a tánc, az öröm ünnepe. Ezen napok alatt
szokás felkeresni az ismerősöket, rokonokat, amikor is „engesztelő” ajándékot
illik adni, verset mondani, vidám dalokat énekelni. Hogy kellő díszt és
tiszteletet adjanak az eseménynek zászlókkal, virágokkal, faágakkal díszítik a
házakat, erkélyeket. Az „engesztelő ajándékok” abból az ősi keresztény
szokásból ered, hogy annak idején adománygyűjtő szerzetesek jártak házról házra
bűnbánatot hirdetve.
A „májusi dalok” már elseje
előestéjén felhangzanak. Gyakori a gitár-, vagy hegedűkíséret, valamint az
ütőhangszerek használata. Bizony elég hangosak! De hát itt a tavasz, megújult a
természet, örüljünk, vigadjunk, áldozzunk a bor és a szerelem isteneinek! Ez dalaik
ősi témája.
Annyira ősi gyökerű ez az
ünnep, hogy már a kelták, etruszkok, ligurok idejében is megtartották.
Ez a május elseje előestéjén
történő éneklés egy kicsit emlékeztet engem arra a székelyudvarhelyi szokásra,
hogy a májusfaállítás után megjelennek - úgy éjféltájon – a zenészek, és víg
májusi napokat kívánva húzták a nótát a ház népe és vendégei örömére.
Térjünk azonban vissza az
itáliai ünnepre. A városban minden napra jutott valamilyen előadás,
gyermekeknek körhinta, sátorokat állítottak édességeknek, csemegének.
Csúcspontja pedig az utolsó délutánra esett, amikor a vendégek, gyerekek,
felnőttek üdvrivalgása közben felvonult a két városrész jelmezbe öltözött
polgársága.
Már napokkal az ünnep előtt a
város határában, az olajfa ligetekben gyakorolnak a muzsikusok, s olyan
hangerővel, hogy zeng bele a környék. Több korosztály is szerepel az
óvodásoktól a tizenévesekig. Technikában bár van közöttük különbség, de
hangerőben nem sok. Ők a dobosok. Nekik majd a felvonulók kíséretében lesz
szerepük. A többi hangszerek szerényebb hangja ebben a nagy dobolásban alig
érvényesül. Igaz, hogy a gitár és hegedű a dalok előadásában jut szerephez, s
nem annyira a menet kíséretében.
A dalok Szent Ferenc
idejében, a korabeli krónikák tanulsága szerint francia eredetűek és hangzásúak
voltak. A fiatalok csoportokba verődve járták a város kerületeit, táncoltak és
énekszóval éltették a tavaszt, a természet újraéledését, a vidámságot, a
szerelmet. Sokszor pajzán-gunyorosak voltak a dalok, de senkit nem
botránkoztattak meg. Maga Szent Ferenc is kitűnt fiatal korában, ezekben a
táncokban, dalokban.
Assisiben az ünnepi játékok megidézik
a város történelmét, mikor a város befolyásos családjai véres háborút vívtak
egymás ellen, s a várost is kettészakították – az alsóvárosra (parte de sotto) és felsővárosra (parte de sopra). A májusi ünnepek azonban
annak idején alkalmat adtak a város polgárainak, hogy félretegyék az
ellenségeskedést és együtt vigadjanak. Az éjféli Ave Maria elhangzása után
kitódultak az utcára és a terekre, meghallgatni az énekeseket. Az énekesek a
házaktól, ahol daloltak természetbeni ajándékot kaptak: tojást, bort,
süteményeket és más élelmet, mint máskor a kolduló barátok.
Az ünnepi játékok sok
látványossággal szolgálnak: célba lövés nyílpuskával, fakutya verseny,
kötélhúzás, kórusverseny és rengeteg más mulattató műsor. Végül az ünnepség a
győztes kihirdetésével zárul. Az idén az alsóváros nyerte el a pályadíjat, egy
gazdagon díszített selyemzászlót, melyen a Szűzanya arcképe látható. Most egy
évig ők birtokolják, s jövőre majd azok kapják, akik megnyerik a versenyeket.
Ezek alatt a napok alatt a
várost elözönlik a látogatók, a turisták és a zarándokok. Nem csak világiak,
hanem különböző rendházakhoz tartozók is. Na, igen a zarándokok… Egész évben
jönnek nem csak most az ünnepek alatt, és Szent Ferenc iránti tiszteletből
legtöbbjük mezítláb, saruban jár télen, nyáron. Egyszerű két bőrpántos lábbeliről
van szó, ami persze divatba jött, mint mindennapi viselet is. Potom 10 000
forintnak megfelelő áron kínálják a boltok.
Ahogy nézelődöm a tömegben,
meglátom a templom fala mellett Szent Ferenc egyik elkötelezett, megszállott
követőjét. Szerényen álldogál az őt körülvevő kíváncsiak gyűrűjében saru nélkül,
mezítláb. Testét csak egy szürkésbarna köpenyféle fedi, derekán kötéllel. Derűs
arccal magyarázza fogadalmát, az evangéliumi életet. Nem akartam megbámulni, de
alakja így is rögzült bennem, különösen vöröses lilára elszíneződött lábfeje,
melyen még a téli fagyok alatt „beszerzett” fekélyek is látszottak.
- Télen is mezítláb jár? –
kérdezi döbbenten egy valaki a körben állók közül.
A kérdezett nem válaszol,
csak csendesen elmosolyodik és bólint.
Nekünk mai embereknek
felfoghatatlan magatartás!
Assisi 2013. 05. 05
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése