2018. június 6., szerda

Seres László: Bűn-bak






"...amikor tisztátalant keresnek, hogy tisztának láttassanak..."



Korának összes bűnét
ráaggatták, mit el se követett.
Volt vértanú, gyilkos,
hős, mártír, áldozat.
Bűnös, bűntelen.
Minden, ami éppen
kellett.

Utálta a gravitációt.
Se fel, se le nem vágyott.
Tömegbe lövetett - mondták -
s ha mások lövettek, tömeg volt.
Puszta kézzel harcolt
a lelkiismerettel.

Meghalt, bár élhetett volna,
s feltámadt, mikor megölték.
Tehette, se apja, se anyja nevét
soha ki nem mondta.
Nem kétséges.
Még meg se született,
már több volt, mint húsz,
vagy harmincéves. 


(Kép: Internet)

2018. június 1., péntek

Bátai Tibor | a híd



             évtizedekig némán lépdelt
             a többszörös kudarc felé
             önkénye
             a maga oldalán képzelte           
             hús vér valóságában az asszonyt
             hozzászokott a helyzethez
             és amikor eltűnt
             és már hatalmába kerítette volna a
             kétségbeesés
             megpillantotta a híd közepén
             elhitette magával
             hogy mindig is ott állt
             és ott is fog állni az idők végezetéig
             ott
             ahol eddig nyoma sem volt hídnak
             ott
             áll a Pont des Arts szakasztott másán


2018. március 10., szombat

Urbán-Szabó Béla: Szívem kulcsa

A kulcs a kezedben,
sétálhatsz a szívemben…
Nézzél szét
és láthatod,
szívemben is
veled vagyok!

S hogy milyennek látlak?
Tükörképed bennem,
magamban az ablak,
a lelkem fátylából
kibogozlak.

És ott állsz tisztán,
minden előtt
és minden után.
Őriz bennünket
a szerelem,
a mindenek feletti
kegyelem.

S ha megvolt a séta
szívem bölcsőjében,
együtt hihetünk
szerelmünk jövőjében.
A kulcsra jól vigyázz,
amit látsz,
az az örök nász.       

2018. február 10., szombat

Nem a szerelem





                          Nem a szerelem a fontos,
                          Hanem a lelkiismeret.
                          A szerelem úgyis megcsal,
                          Bárki is szeret.

                          Nem a lila köd a fontos,
                          Hanem hogy ember úgy szeret,
                          Hogy közös álmot rajzol, mely
                          Istenhez vezet.

                          (Pápa, 2014 tavasza)

2018. február 2., péntek

mögötte...


Minden tavasz felé
a képzelet nyitogat
régi, különös ajtókat.
Mögötte keserű méz
és virágillat...

Lépegetek abban a 
különös tavaszban.
Félelmetes, boldog 
pillanat...

Odabenn egy kicsi lélek
foltozgatja maradék életemet.