Padlizsán másképp

 - Padlizsánpörkölt

Szép az idő, ünnep van, majális, együtt a család. Jani mindjárt rá is zendít a régi dalra, „szép az idő, száz evező…”( https://www.youtube.com/watch?v=Tpxh0hjhE9w ) De itt nincs se Duna, se más víz, inkább menjünk ki a kertbe, süssünk, főzzünk!

Meg is vannak az igények.

Egyik malacpörköltet akar készíteni, a másik flekkent sütni, a harmadik saslikot kíván.

De mit tegyünk mi, akik nem akarunk húst enni?

Déneske kitalálta, készítsünk mi is pörköltet, de ne húsból, hanem padlizsánból. Osztatlan lelkesedés fogadta az ötletét. No, de hogy is csináljuk? – tevődött fel mindjárt a kérdés.

Íme, a válasz:

Vegyünk 3-4 közepes, ép padlizsánt, mossuk meg, szárát vágjuk le egy olyan két centis résszel együtt. Ezután vágjuk fel – ha lehet fakéssel vagy műanyaggal – 4-5 centis kockákra héjastól, enyhén sózzuk meg és tegyük félre. Egy fej vereshagymát apróra vágva kevés olajon, vagy vajon megfonnyasztunk, megszórjuk piros paprikával és hozzáadjuk a karikára vágott húsos paprikát, 2 darabot. Összekeverjük, beletesszük az előkészített padlizsánt. Ezt is összekeverjük. Jöhet a feldarabolt, hámozott paradicsom – ebből is 2-3 darab. Megborsozzuk, beletördelünk 1-2 babérlevelet, és saját levében körülbelül negyedórát főzzük. A főzés végén egy kanál tejfölt kavarunk hozzá és a tűzről levesszük. Galuskával (ez az igazi)vagy sós főtt krumplival tálaljuk. Hígpuliszkával is felséges! Van, aki negyedekre vágott főtt tojást ad hozzá (illik is hiszen most volt Húsvét!)

Bográcsban is elkészíthető, ami egy külön kaland!

 - Parmigiana eredeti recept alapján 

Szükséges anyagok: padlizsán (melanzana), reszelt parmezán sajt (Parmigiano Reggiano), tojás, paradicsompaszta, sonka (prosciutto, Mozzarella, bazsalikom, esetleg reszelt kecskesajt (Pecorino) – ha valaki igényli.  A padlizsánokat fél centi vastag szeletekre vágjuk,

panírozva bő olajban kisütjük. Tűzálló tálba rétegezünk padlizsán szeleteket

apróra vágott, vagy darált sonkát, Mozzarella sajtot, reszelt parmezánt (és Pecorinot), leöntjük paradicsompasztával, kicsire tépdesett bazsalikom levéllel. Tetejére padlizsán kerüljön, amit bőven meghintünk a reszelt sajttal. 180 fokos sütőben 30 percig sütjük, majd hagyjuk phenni 2 órát. ekkor tálaljuk!

A dicséretet szíves szóval köszönjük meg…

Izzani látszott a tavasz égbolt

  Különös fény vonta be reggel a falut. Mintha a házakból jött volna a fény. Vagy fentről? A tavaszi ég izzani látszott, s rongyos szélű felhők úsztak tova rajta. A nap közülük kikandikált és ezüstös csillogással vonta be szélüket. Csend volt a falu felett. Elmélázva, szinte félálomban bandukoltam a reggeli fényben, s néztem az égre törő tornyot, mely jelezni látszott valami ígéretes, jó hír érkezését.

  A megkonduló harang szava egyszerre megtörte a csendet.

  Megelevenedett a falu. Ünneplőbe öltözött emberek özönlöttek ki a kapukon a harangszóra. Férfiak és nők, öregek és fiatalok, meg gyerekek. A gyerekek közül néhány legénykén posztóharisnya feszült, s ügyes kicsi lajbi, lábukon csizma. A leányocskák között voltak székelyruhába öltözöttek – csíkos szövésű lerakott szoknyában, ugyan ilyen karcsú mellénykében, s hozzá kötényke. Az idősebb emberek közt is látok egy-két harisnyás férfiembert, s az asszonyok sötét öltözéke is mintha fényben játszana ezen a tavaszi reggelen.

  A templom előtt legtöbben megállnak egy kis tereferére, amíg várják a papot. Mikor harmadikat harangoznak, meg is jelenik a tiszteletes úr fekete reverendájában, méltóságosan lépegetve. De a komolyságot hiába erőlteti, mert ebben a fényben csak vidámnak szabad lennie az ember fiának. Az emberek szépen félrehúzódva utat engednek neki, s illő „békesség Istennel” szóval köszöntik, melyre ő is hasonlóval válaszol.

  A pap után a hívők bevonulnak mind a templomba. Külön kapun a férfiak, külön kapun a nők. A helyüket is így, külön-külön foglalják el: a szószéktől jobbra az asszonyok, balra férfiak. A halkan zsibongó gyermeksereg pedig a karzaton. Csak a székelyruhába öltözött legénykék, s leányocskák ülnek az első padokra a szószékkel szemben, ahol máris megjelenik a tiszteletes úr zsoltáros könyvvel a kezében.

  A pap végig tekint a hívein. Sokan eljöttek, megtelt a kicsiny templom. De sokan hiányoznak is. Szomorúság szállta meg a szívét, mikor arra gondolt, hányat kísért végső útjára, s milyen keveset keresztelt. Az ablakon beszökő napsugár azonban nem engedte sokáig búslakodni. Észre vette, ahogy szemeit legeltette a híveken, előbb az asszonyok sorai között (huncut ez a pap, előbb az asszonyokra figyelmez), majd a férfiak között is azokat, akiket rég látott, mert sorsuk idegenbe vetette őket. Most eljöttek az ünnepre feltöltekezni bizodalommal, reménységgel, hittel - feloldódni a szülőföld semmivel sem pótolható szeretetében.

  Áhítatos alázat töltötte el a pap szívét is, hisz ha fogyatkozva is, de a gyökerekből mégis új élet, új remény serked.

  Csend ülte meg a templomot, várakozással teli csend, még a gyermekek pusmogása is elhalt, s a pap rátalálta a hangra és érces zengő hangon megszólalt:

- Krisztus feltámadott!

Gondolati szerelem

 

  
                        Nincs olyan testi szerelem,
                      mely csak hasonlót adhatna nekem;
                      ha a gondolatit felváltja a testiség,
                      én már senkire sem várhatnék.

                      Vajon az írás hallgatag?
                      Ha hallgatag, vajon miért zavar?
                      Kavarva kerülgeti fény éji szívemet;
                      még nem szóltak, hogy már nem lehet.

                      Rejtjel… vagy kód… vagy kárhozat,
                      ha régi ihlet merítette az
                      áldozat, melybe láthatót fest a remény… Bár
                      test helyett érzelmi a nyeremény.

                      Miért is jó gondolati
                      szerelmesnek lenni, kínt szenvedni?
                      Hiszen ez az érzés a teremtő napokhoz
                      hűtlen végzés, mint a bőr a csonthoz.

                      Mégis megéltet, zenéltet,
                      levedli színre szagát a létnek;
                      majd elbújik, jó hangosan, hogy meg ne lássam,
                      s hogy néha haljak csak belé… lágyan…

                      (Pápa, 2014 tavasza)

Ugarnyüves

Ugar-nyüves számkivetés ez
Senki földjén ma tarack lázad
Kókadt pipacsok a kék égen
Gőzölgő vérben vitorláznak
Szél suhogtatja a kaszaélt
Délibábok garabonciások
Hol vagytok ti viharedzette
Napszítta hajdanvolt kaszások 

Vér és verejték jussa helyett
Csak átokszó hangzik a szájban

Nem idomul munkára a kéz 
Tenni rest ott ahol aszály van
Lángot se vet parázs se fűti
Lohad a hév szikkad az erő
Flaszterfaló éhségben lüktet
A robotra járó agyvelő

Súlyát ha jár kényszerből hordja
Tesped a test inaik rostján
Létét ha van még computerek
Vírusnyelő programja rostál
Már szó se kell a gép beszél
Tett erénye bolondos szeszély
Szolgává tesz s ki megalkotta
Önemésztőn láncra-verten él 

Más tavasz

Ha már nem érzed a neszeket,
a békés illatszereket,
már nem talál rád senki sem,
nem tetszik a gyermekláncfű sem,
akkor már túl öreg lettél ahhoz, hogy
csak úgy szakassz…

Elkényelmesít lám a tavasz,
nem pedig fellelkesít,
vitalitást szít benned
ezen évszak.

Az egyoldalú szerelem szervezhetne
elképzelt légyottokat,
de jóllakottságod már csupán
halogat.

Már nem baj, ha nincs,
de az is jó, ha van:
a létezés lényege így kialakulóban.

Más tavasz immár ez,
ám nincs mit bánni sem;
mindenki azért van úton,
hogy mindenki ideérjen.

(Pápa, 2016 májusa)