Bányaló

botladozva sínpár közepén
gyűrött lélekkel vakon
a csillék kilőtt vadként hevernek
szájszorítva a Semmit vontatom

s fölélt tárnába naponta mégis
le-föl patkányok törmelék
a repedésekből híg csönd szivárog

gipszöntvényt készít sorsomról
a lassan megkötő sötét