Gyakran van valamilyen ünnepség,
látványosság a városban. Ez a mostani ünnep, vásári forgatag december 6-9-ig
tart. Maga az ünnep az „Immaculata
conceptio”, azaz Szűz Mária szeplőtelen fogantatása, a naptár szerint
december 8.
Erről így ír Jankovics Marcel:
„A
középkor derekán már teljes virágában pompázó doktrína értelmében, mely
dogmatikus hittétellé azonban csak meglehetősen későn, 1854-ben vált IX. Pius
intézkedése nyomán, Mária az idők kezdetén kiválasztatott arra, hogy Krisztus
megtestesülésének edénye legyen, s éppen ezért szeplőtelennek kellett lennie,
az eredendő bűntől szabadnak, amit a tan terjesztői úgy racionalizáltak, hogy
Mária nem érzéki vágyban fogant. (Említésre érdemes, hogy nyugati hagyományok
szerint az ünnep szerzője egy magyar királyi vérből származó pap lett volna.)”
Mária
születésnapja, szeptember 8-a, Kisboldogasszony, vagy Kisasszony napja, éppen
kilenc hónapra van december 8-tól.
Most bár zimankósnak ígérkezik az idő, már gyülekeznek
a templom előtti téren, és szorgalmas kezek hihetetlen gyorsasággal, bódékat,
sátrakat állítanak fel. A látogatók is percről percre többen lesznek, s az
érkező gépkocsik alig találnak maguknak helyet. Egy Fiat éppen a taxinak
fenntartott részen áll meg. Utasai kiszállnak, s a gépkocsivezető
megelégedetten kattantja a központi zárat. Nem messze egy kisebb csoport
központjában egy olasz rendőr cseveg néhány csínos hölggyel, de figyelme mégis
éber, mert biccentve búcsúzik, és a frissen leparkolt gépkocsihoz sétál. Udvariasan
köszön a tulajdonosnak, és szól, hogy tilosban parkol. Amaz kérdően felhúzza a
szemöldökét mondván, hogy nem lát semmilyen tiltó táblát. A közeg erre az
úttesten látható feliratra mutat intve, hogy itt nem maradhat.
A sofőr beül a kocsiba, s tanácstalanul
körülnéz, hova is mehetne innen. Akkora tömeg van itt a templom körül, hogy
mozdulni sem mer az autójával. Fél nehogy valakit meglökjön, vagy ilyesmi. „Még
ez hiányzana a büntetés mellé, amit a tilosban parkolásért kapok!” – gondolja
bánatosan. „A minap is Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál, 30 000-re
büntettek, mikor a taxi drosztjában álltam meg, hogy a feleségem kiszálljon.” –
folytatja a morfondírozást.
A rendőr megáll a kocsi mögött, két kezét
kinyújtva elirányítja az embereket az útból és int, hogy jöhet lassan
hátramenetben az autó. Szépen a fal mellett a sarokig húzódnak, ekkor int, hogy
rendben van, kiszállhat a gépkocsivezető.
-
Máskor jobban figyeljen, hova áll le! – zárja az ügyet a közeg, és szétnézve
tovább lép keresve az alkalmat, hogy segíthessen, semmiféle büntetést sem
helyezve kilátásba.
Ezalatt a hatalmas U alakú sátrat
felállították, s a kereskedők gyorsan elfoglalták az előre bérelt standokat. Ez
a sátor az élelmiszerárusoknak ad helyet. Van itt minden a gumicukortól a
válogatott sajtokig, a forró csokitól – de micsoda finom, igazi forró csokitól
– a szarvasgombás szalámiig, s a vattacukortól a túrós buktáig, ami csak „szem-szájnak
ingere”!
A másik téren is emeltek ilyen sátrat. Az a
bazárnak ad helyet, ahol emléktárgyakat, piperecikkeket, virágot, kisebb
ruhaneműt, sálat, sapkát, meg még ki tudná felsorolni, mi mindent árulnak. Itt
is nagy a tömeg, pedig még alig nyitották meg a vásárt.
Hiába vannak azonban rengetegen a sátrakban,
senki sem tolakodik rajtam kívül. A vejemhez igyekszem, hogy üdvözöljem.
Vevőktől körülvéve akadtam rá, alig tudtunk szót váltani, de ez így van jól,
hisz azért bérelt ő is standot, hogy jó forgalma legyen.
Mondanom sem kell, hogy mindkét sátor
fűtött, ha nem is nagyon, de a kinti zimankóban bizony jól esik.
Térzene hangjai szűrődnek át a zsibongáson -
egy mellékutcából fúvószenekar masírozik ki a térre, elől a tamburmajor helyett
egy trombitás diktálja az ütemet. Gyermekkorom emlékeit idézte fel bennem e
jelenet. Otthon a Szigligeti Színház előtt, a Bémer téren játszott a katonazenekar
minden péntek délután…
A tereken más szórakoztató dolgok is várják
a látogatókat. Forralt boros bódé a felnőtteket, póni lovaglás a gyerekeket,
aszfaltfestés a képzőművészeket; a vasúti közlekedés őskorát idéző gyermekvonat
városnézésre ösztökéli az érdeklődőket, s a keskeny, nyaktörő utakon
„száguldva” igazi látványosságot nyújt a rajta utazóknak. Késő estig tart a
forgatag, délben is alig csökken valamicskét, de este félkilenckor hirtelen
kiürülnek az utcák, terek, s csupán néhány lézengő nézegeti a továbbra is
nyitva tartó üzletek kínálatait. Vacsoraidő van. Ezt pedig a jól nevelt taljánok
a nap legfontosabb órájának tartják. Szűk óra elteltével újból megjelentek a
látványosságra éhes látogatók, és éjfélig hullámzik a nép vidáman beszélgetve,
nevetgélve, itt-ott egy dal is felhangzik, ami még meghittebbé teszi az ünnepi
hangulatot. Mikor a toronyban elharangozzák az éjfélt, a kereskedő zárják a
boltokat, a standokon levő árut letakarják, a sátor ajtaján behúzzák az
ajtókat, s tovább már csak az őrök maradnak meleg kabátjukba burkolózva a
helyszínen. És persze a carabinierik lassan köröznek a városban, ügyelve a
rendre, a biztonságra. A hideg éjszakában csillagok ragyognak a város felett,
csend van, indulunk haza…
Assisi
2012.december 08
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése