virágillatból...

Szavakat válogatok,
egyet keresek, fényeset.
Gurulnak a betűk.

Jönnek-mennek furcsa színek,
szellő- emelgette levél pereg,
nyár melege lustán biceg.

Látod, levendulaszirmoktól
nehéz a szívem, az a szó...
virágillatból suttogó.

látszólag

már idős vagyok

nem sokáig élek

de ameddig élni fogok

a munkáról le nem mondok

úgy  műköďök ahogy tudok

de a sorból ki nem hullok

akik látnak csodálkoznak

egy vén ember mit akarhat

a válaszból rám ismernek

nem vagyok még olyan öreg

hogy munkámból meg ne éljek

mikor azt már meg nem teszem

fölösleges az életem

de idő addig van bőven

a munkám nyugodtan végzem

mindenkinek megengedem

hogyha képes jöjjön velem

a barátok elkísérnek

szeretnek a legszebb pinek

nem lehet így megvénülni

fiatalnak kell maradni

nézzetek rám én az vagyok

látszólag

...sodrásban

Fűzfák hajló ága,
kristályvizű patak 
csobogása -

Fölötte állok, nézem.
Törött kép, sodrásban épp.

Visz a hullám, mesél.
Története igaz, s tiszta,
mint ez a tavasz.

A hitelesség jegyében

A miniátor[1] nem hazudik

Különös akták, iratok a középkori krónikák. A könyv írója beszámolót ír saját koráról, múltjáról, eseményekről, emberekről. Összeszed minden forrást, amihez hozzáfér, lett légyen az valós, vagy kitalált történet. Ezeket a krónikákat természetesen olyan emberek készítettek, akiknek a mestersége az írás. Szóval írástudók. Nem egyedól dolgoznak, mert az évkönyv, kódex, kalendárium éppen úgy igényes, díszes kivitelben készült, mint a krónikák. A scriptor írta, másolta, ahogy a helyzet megkívánta, a rubricator a címek kiemelkedést, a szöveg tagolását végezte, az illuminátor aranyozta a lapokat és a miniátor festette az iniciálékat. Természetesen szükség volt korrektorra is, hogy ellenőrizze a munkát, s rendelje el a javításokat, valamint könyvkötőre, aki a lapokat összefűzve megadta a könyv végső formáját.

A krónika író, természetesen nem tudja kivonni magát a hatalmon levők befolyása alól. Értem ez alatt, hogy azt írják, ami kedves a hatalom birtokosai számára. Egyszóval utasítást hajt végre!

A festő, a miniátor szabadabban alkothat. Úgy látszik a rajzok, festmények szimbolikáját, aprócska jeleit nem észlelték, akik az utasításokat adták. Ezen a módon más szempontból közlik a tényeket, s lehet, így az igazat közlik!

Lásunk néhány példát.

A Képes Krónikából veszem a példákat. Az egyik Fülöp fermói püspök érkezését ábrázolja. Azét a püspökét, aki pápai megbízatással érkezett Magyarországra.

„Ezenfelül eljött (Kun László) ellenére a fermói Fülöp apostoli legátus, mivelhogy kun módra, és nem katolikus szokás szerint élt. Ez megtiltotta

a magyaroknak, hogy magyar szokás ellenére szakállukat borotválják, hajukat nyírják, és hogy kun süveget viseljenek, ami Magyarországon már szokássá vált; a királyt is kiközösítéssel fenyegette, hogy gyűlölje a pogányokat, kövesse a keresztény szokásokat és éljen házastársi nyoszolyában. De mit sem érvén el a királynál, hazatért.“

Mondja a szöveg, azonban a kép bizony más véleményt alkot: a legátus köpenye alól kilóg a lóláb! A legátusnak patája van!

A másik Kun László meggyilkolásának ábrázolása.  Tudott tény, hogy László minden kunok nagyfejedelme volt. Ez látható a miniatúrán, mely kun öltözékben ábrázolja. Mellén ott van az arany napkorongot ábrázoló jelvény, mely ezt a tisztséget igazolja. A szilvásváradi panoptikum ábrázolásában még jobban ábrázolódik. 

Nos, nézzük meg alaposan a gyilkosságot ábrázoló képecskét. Nem kell ma már nagyitó, elég ha kivetettjük a képet a számitógéppel. Mit látunk? A halott király a sátor alatt fekszik – kezében a jogar, fején a fejedelmi süveg, nyakában a kereszt, derekán a szakrális öv. De hol van az arany napkorong?

Az éppen távozó gyilkos mellén!

---

[1] miniátor – iniciálékat festő művész

Ki veszi át a Merevlemezt

                                        Gépem, ha végleg lemerült,
                                        ki imád, lájkol és derül?
                                        Szmájlit ki tehet fel egy szájtra?
                                        Ki kerül föl majd az Instára?
                                        Vágykeltő szőkévé a tini-
                                        buborékot ki retusálja?
                                        Ki posztol falra gifeket,
                                        hajakat, verő gyereket?
                                        S kúl nickeknek kicsoda állít
                                        mámorosztásból millenárist?
                                        Gépem, ha végleg lemerült,
                                        ki pötyögi be a betűt!
                                        S ki veszi át adat-halászva
                                        a Merevlemezt Luleában!

                                        (Pápa, 2018 nyara)