Gyárfás történetek 7
- Gyárfás, ha
lehet, kerülte a frivol nőket, inkább a szelíd, álmodozó szemű szőkék
vonzották, mert a közelükben biztonságban érezte magát. Elképedve hallgatta Bea
szavait, aki arra bíztatta, legyen bátor a nőkkel szemben
- A nők nem szeretik a szépelgő fiúkat. A rámenősök, a
merészek tetszenek nekik.
- Ha leugrom a hídról, az tetszene? – kérdezte gúnyosan
elhúzva a szavakat Gyárfás.
- Nem vagy normális! De tudom, hogy mi hiányzik neked!
- Na, ne mondd!
- Egy viharos szerelem, ami olyan, mint a tornádó, mindent
elsodor és átrendez.
- Bea, te most miről beszélsz?
- Már meg is van, hogy kivel hozlak össze! – folytatja
anélkül, hogy tekintetbe venné a közbeszólást – Olgával, a fergetegessel. Ha megismered, megérted, miért hívják
fergetegesnek. Sudár termetű, kékszemű és néha olyan hideg, mint a jéghegy,
amelyik elsüllyesztette a Titanicot, máskor pedig olyan forró, mint a sivatagi
szél. Egyszer szelíd, simulékony, szerény, máskor kiállhatatlan, sértő, hol
szende, hol frivol…
Bea bőbeszédűen folytatta Olga ócsárlással vegyített
dicséretét. Gyárfás csak fél füllel hallgatta.
Aztán váratlanul megszólalt.
- Ismerem Olgát. Neve Orosz Olga, osztálytársak voltunk a
gimnáziumban. Nagyapja cári tiszt volt, húszban menekült el a vörös terror
elől. Gyenyikin tábornokkal együtt emigrált Jugoszláviába, majd Magyarországon
telepedett le. Eredeti nevét - Pável Ruszkij – Orosz Pálra magyarosította. Bea
drága, ezt tudtad?
- Most megleptél!
- Látod, Bea, az a te hibád, hogy felületesen ítélsz, s a
végén még te csodálkozol. De tudd meg, éppen ezt szeretem benned!
- Te most…
- Igen, én most…
