A miniátor[1] nem
hazudik
Különös
akták, iratok a középkori krónikák. A könyv írója beszámolót ír saját koráról,
múltjáról, eseményekről, emberekről. Összeszed minden forrást, amihez hozzáfér,
lett légyen az valós, vagy kitalált történet. Ezeket a krónikákat természetesen
olyan emberek készítettek, akiknek a mestersége az írás. Szóval írástudók. Nem
egyedól dolgoznak, mert az évkönyv, kódex, kalendárium éppen úgy igényes,
díszes kivitelben készült, mint a krónikák. A scriptor írta, másolta, ahogy a helyzet megkívánta, a rubricator a címek kiemelkedést, a
szöveg tagolását végezte, az illuminátor
aranyozta a lapokat és a miniátor
festette az iniciálékat. Természetesen szükség volt korrektorra is, hogy
ellenőrizze a munkát, s rendelje el a javításokat, valamint könyvkötőre, aki a
lapokat összefűzve megadta a könyv végső formáját.
A krónika
író, természetesen nem tudja kivonni magát a hatalmon levők befolyása alól.
Értem ez alatt, hogy azt írják, ami kedves a hatalom birtokosai számára.
Egyszóval utasítást hajt végre!
A festő, a
miniátor szabadabban alkothat. Úgy látszik a rajzok, festmények szimbolikáját,
aprócska jeleit nem észlelték, akik az utasításokat adták. Ezen a módon más
szempontból közlik a tényeket, s lehet, így az igazat közlik!
Lásunk
néhány példát.
A Képes
Krónikából veszem a példákat. Az egyik Fülöp fermói püspök érkezését ábrázolja.
Azét a püspökét, aki pápai megbízatással érkezett Magyarországra.
„Ezenfelül eljött (Kun László) ellenére a fermói Fülöp apostoli legátus,
mivelhogy kun módra, és nem katolikus szokás szerint élt. Ez megtiltotta
a magyaroknak, hogy magyar szokás ellenére szakállukat
borotválják, hajukat nyírják, és hogy kun süveget viseljenek, ami
Magyarországon már szokássá vált; a királyt is kiközösítéssel fenyegette, hogy
gyűlölje a pogányokat, kövesse a
keresztény szokásokat és éljen házastársi nyoszolyában. De mit sem érvén el a
királynál, hazatért.“
Mondja a
szöveg, azonban a kép bizony más véleményt alkot: a legátus köpenye alól kilóg
a lóláb! A legátusnak patája van!
A másik Kun
László meggyilkolásának ábrázolása.
Tudott tény, hogy László minden kunok nagyfejedelme volt. Ez látható a
miniatúrán, mely kun öltözékben ábrázolja. Mellén ott van az arany napkorongot
ábrázoló jelvény, mely ezt a tisztséget igazolja. A szilvásváradi panoptikum
ábrázolásában még jobban ábrázolódik.
Nos, nézzük
meg alaposan a gyilkosságot ábrázoló képecskét. Nem kell ma már nagyitó, elég
ha kivetettjük a képet a számitógéppel. Mit látunk? A halott király a sátor
alatt fekszik – kezében a jogar, fején a fejedelmi süveg, nyakában a kereszt,
derekán a szakrális öv. De hol van az arany napkorong?
Az éppen
távozó gyilkos mellén!
