Bátai Tibor | oldás

ha a korszellem zárójelbe tette is 
te illőképp becsüld meg szégyened 
bátor ma 
ki feloldva zárójelét 
restellni tudja azt mi benne van 
általa lehetsz majd 
bárha pirulva 
megannyi idült görcs nyűgétől szabad és 
immár megfejtve képleted 
újra csak magad 

Seres László: Bűn-bak



"...amikor tisztátalant keresnek, hogy tisztának láttassanak..."



Korának összes bűnét
ráaggatták, mit el se követett.
Volt vértanú, gyilkos,
hős, mártír, áldozat.
Bűnös, bűntelen.
Minden, ami éppen
kellett.

Utálta a gravitációt.
Se fel, se le nem vágyott.
Tömegbe lövetett - mondták -
s ha mások lövettek, tömeg volt.
Puszta kézzel harcolt
a lelkiismerettel.

Meghalt, bár élhetett volna,
s feltámadt, mikor megölték.
Tehette, se apja, se anyja nevét
soha ki nem mondta.
Nem kétséges.
Még meg se született,
már több volt, mint húsz,
vagy harmincéves. 

(Kép: Internet)

Bátai Tibor | a híd

             évtizedekig némán lépdelt
             a többszörös kudarc felé
             önkénye
             a maga oldalán képzelte           
             hús vér valóságában az asszonyt
             hozzászokott a helyzethez
             és amikor eltűnt
             és már hatalmába kerítette volna a
             kétségbeesés
             megpillantotta a híd közepén
             elhitette magával
             hogy mindig is ott állt
             és ott is fog állni az idők végezetéig
             ott
             ahol eddig nyoma sem volt hídnak
             ott
             áll a Pont des Arts szakasztott másán