A szemünk világa

   Úgy néztelek akkor,
   akárha először;
   néztelek, s mert a vágy
   oly erővel tört föl,
   csakis csukott szemmel
   láthattalak volna,
        tán csukott szemmel sem
        láthattalak volna.

   Néztelek, és te csak
   azt a nézést láttad,
   rád szegezett szempárt,
   tágult pupillákat —
   vak nézhet így vissza
   a világtalanra,
        vakon néztél vissza
        a világtalanra.

   Mindkettőnk régóta
   élesebben láthat,
   mégis egyre játszik
   velünk a káprázat,
   hogy újra próbáljunk
   egymásba vakulni,
        látva próbáljunk meg
        egymásba vakulni.