Nevelő hatással

- Nemzetes uram, hívatni méltóztatott.
Lépett be a nehéz tölgyfaajtón, nagyságos Ödöngey Primapócs. Nyaka, teljesen dermedt volt a magas gallértól. Gyerekkorától megszokva, már nem szenvedett sajgó görcsöktől.
- Hát jöjjön ide kegyelmed! - suhintott felé, atyáskodó hangon, egy kalamárissal, papírosokkal teli, irdatlan íróasztal mögül, Megürecs Bosszantandó, alispán - Mondja amice! - dőlt kényelmetlen, cifrára faragott széke támlájának, amitől úgy nézett ki, mint egy odaöntött szobor - Magának mi a fontosabb? Ha emberöltők viccelődnek, bugris kacagányának lerojtosodásán, vagy a becsület? Tudniillik, ez utóbbiba, igen komoly - és itt a szakállába túrt, majd visszamerevedett - ragadványt tapadt, amikor volt oly felelőtlen, és a pórság alján lebzselők szintjére alacsonyodott. Mérhetetlenül búsulok ezt mondani, véres fájdalmunkra, egy egész osztályt becstelenített meg, alantas kétkezi munkájával. Ne hápogjon kérem, én segíteni szeretnék, akármilyen ragacsos mélységbe zuhant is felelőtlen erkölcse! Pörbe foghatom, ahonnan ordas tette miatt, megboldogult becsületmaradványa, jégeső koppanásával dobolhatja a földet, és még utódjainak utódjait is megvetik szennyéért. Ám régről ismerjük egymást.
Ödöngey, összevágta csizmájának sarkát.
- Igenis, Megürecs bátyám! Mindig hű szolgája voltam. Dorgáló szavait, jótékony segítségnek fogom fel. Többé nem fordul elő! Bár ott, és akkor, a hegyomlásnál, lelkiismeretem szerint nem tehettem mást...
- Hát ez az, amice! Kegyelmed, a lelkiismeretről beszél, én viszont tényleg lelkiismeretes vagyok! Akarja-é a pört, és annak mocskát, az egész vezető osztályra rászutykolni, vagy teszi a becsület elvárását, s emígyen, aki ellen nem indítottak eljárást, arra a bűn árnyéka sem vetülhet.
- Már megbocsásson nemzetes uram, ugye nem arra méltóztatik célozni, amire gondolok?
- Célozzon jól fiam! Időmilliomos! Még öt teljes percem van, a nagyméltóságú úrral történő találkozásig, itt, szemközt. Ha kinyújtom a lábamat, talán két minutum lepergése alatt átérek. A biztonság kedvéért - mert soha nem bántanám meg, egy secundum késéssel sem -, egy minutummal hamarabb indulok, így két teljes percen át, lelkiismeret vizsgálatot tarthat. Makarék, nyissa meg az ajtót a nagyságos úr előtt!

Ödöngey, sápadtan véve tudomásul az elvártakat, mint vicsorgó eb szorította össze fogait. Szemeivel szórt néhány, széles spektrumú villámot, a nemzetes úrra, majd ruganyosan és látszólag nyugodtan besétált a számára előkészített szobába, ahonnan különösebb időrágást és teketóriázást mellőzve, pár másodperc múlva tompa durranás, és egy puffanás hallatszott ki.

- Makarék, mire visszajövök, takarítsa ki és el az egész dolgozó officiiumot!

Felállt, tubákot nyomott orrába, és hogy a jól végzett munka után halmozza az élvezeteket, egy külön neki, Kubából hozott, ropogós szivarra gyújtott. Megigazította dolmányát, feszesen begombolkozott, még szorosabbra, mint előbb. A megbeszélt időre, valóban átért a főméltóságú úrhoz, akinek arcán, a kopogtatás után belépve, nem egészen világos kifejezéseket talált.

- Mondja amice, kigyelmed mit tett Ödöngey főszolgabírómmal? Egyáltalán, hogy merészelte berendelni? Hiszen példát mutatott, hogy a főségek is, szükség esetén hajlandók lealacsonyodni a piszkos kétkezi munkára.

- Nagyméltóságú uram, az egész ügy el van rendezve, becsületi úton. Pört nem kell indítanom, a mi kedves barátunk, az előbb egyenlítette tisztesség adta kötelességét.

- Itt várakozzon! - zordult fegyelmezett arccal, a szokatlanul komor nagyméltóságú. Kiment és négy markossal visszatérve, mosolygós, kackiás jóindulattal suttogta az ispán fülébe.

- Ezek a jóemberek elvezetik arra a helyre, ahol minden felelősségre vonás, családjának becsületbeli és egyéb - századokon át tartó - tortúráját elkerülheti. Odakészíttettem a szükségeseket.

Megürecs, remegő hangon, szinte vinnyogva kért kegyelmet. Ám a sok mindenhez szokott martalócok, már lódították is, egy szobával odébb. 
Mielőtt rázárhatták volna az ajtót, rettegésében ledurrantotta kísérőit, majd futásnak eredt az utcán. Hiszen a becsületmentés végrehajtatása, az ő dolga mások felé, azt tőle senki, még koronás fők se várhatják el! Ugyan nem vezetett le ilyen logikus gondolatmenetet, csak rohant esztelenül, míg nem vasra verve találta magát, egy kisebb tömlöc, libatollas ágyat nélkülöző belsejében. Minden büdös volt, érthetetlennek tartotta, hogy egy hozzá hasonlót, ilyen méltatlanul félreértenek. Ám megjelent a főméltóságú. "Ily hamar felülvizsgálta elhibázott döntését", gondolta.

- Látogatóba jött, amice?

- Kegyelmed nem beszámítható! Épp most állította ki magáról a verdiktumot, nyolc orvosprofesszorból álló konzílium. Nem adom meg a kegyet, hogy börtönben mártíromkodjék. Hátralevő éveit, a hülyék házának neveldéjében döntöttünk leélni. Készüljön fel, roppant komoran nevelő hatású, jobb belátásra bíró hely lesz. Talán még át tudja értékelni a mai napot, és epedve gondol majd azon délelőttre, amíg ispánnak tudhatta magát.

Vetítés*

   Deák-Sárosi Lászlónak, barátsággal

   Először tényleg úgy tűnik, nyakló nélkül
   nyomatják, bele a vakvilágba. Mintha
   csupán önmagukról adnának föl rejtvényt,
   megfejthetetlent. Nincs benne semmi rendszer,

   figyelmeztetnek többször is; élvezik, hogy
   zavarba hoznak. Add csak föl – provokálják
   kéjesen önérzetem –, úgy sem vagy képes
   tetten érni. Csak te válogathatod ki

   blöffök közül az érvényeset magadnak —
   feszítik tovább a húrt. Persze, ha elég
   spiritusz van benned, vigyorognak sokat-
   mondón, hogy – látván lankadásom – kitartást

   öntsenek belém. Ne keress fogódzókat,
   szólítanak föl, kövess inkább szabályon
   és konvención túlra. Felkutathatnánk
   egy élhetőbb hazát, ha velünk tartasz, ott

   biztosan nem kérnek számon rajtad semmit.
   Neked kell döntened, alkalmas vagy-e rá —
   jönnek elő a farbával. Elsiettük,
   állapítják meg, elnézőn sajnálkozva

   ódzkodásomon. Még nem értél meg hozzánk —
   teszik hozzá szinte biztatóan; most nem
   akarnak lekezelőnek tűnni. Azért
   rajtad leszünk! — ígérik még elmenőben. 
   _________________________________________________________
   * Ad notam Jancsó Miklós: Ede megevé ebédem – Szentenciák

   Kapcsolódó: http://www.mvideoclips.ru/view.php?video=rl7-P9mGzzU&feature=youtube_gdata_player&title=Ede+megev%C3%A9+eb%C3%A9dem+-+Szentenci%C3%A1k

A bukaresti SÖRÖS-KOCSI vendéglő rövid története

                                                                                                         A bukaresti SÖRÖS-KOCSI vendéglő rövid története és a vendéglő tulajdonosának levele a mititei titkáról.                              

Igen tisztelt Ezredes Uram!

 Mivel az Ön minden egyes látogatása, ugyan úgy, mint húsz éve az Ön kedves édesapjának látogatása, a mindannyiunk által szeretett és tisztelt Caragiale Úrral együtt, a megtiszteltetés mellett szerény helyiségünk számára mindig különös esemény számba ment. És éppen ezért a magam részéről lovagiasságom kifejezéseként, megosztani óhajtom az Ön tiszteletre méltó neje, Baciu Mariska Őnagyságával a mi, mondhatom, híres mititei készítményünk receptjének titkát, mely méltán érdemli ki egész Bukarest elismerését. Így fejezem ki végtelen bizalmamat Ön iránt, hogy senkinek sem fedik fel ez igazán ízletes mititei készítésének titkát, a titkot, melyet annak idején magától a Gasztronómia Mesterétől, Preoteanu Úrtól kaptam meg, aki elődöm volt, mint a SÖRÖS-KOCSI főszakácsa. Ugyan ezzel a tiszteletteljes kéréssel fordulok Méltóságos nejéhez, Mariska úrhölgyhöz, a legtökéletesebb háziasszonyhoz, akit valaha is volt szerencsém ismerni.

 A vacsorák tökéletessége az Önök házában, melyekre, Istennek hála, meghívást kaptam, bírt rá arra az elhatározásra, hogy felfedjem a legnagyszerűbb ínyencség titkát, mely elismerté tette nevünket úgy a fővárosban, mint az egész országban, sőt külföldön is.  

 A mititei marhahúsból készült ínyencség, végleges formájában hét-nyolc centiméter hosszú és körülbelül három centi vastagságú, melyet sörcsúszdának fogyasztanak két étkezés között, vagy előételként; esetleg önálló fogás is lehet. Balkáni eredetű, Szerbiából származik, de előfordul Görög országban épp úgy, mit a törököknél, ahonnan átvette a román konyhaművészet. A neve is mutatja: fűszeres kis rudacskák, úgy is nevezik a Regátban, hogy miccs (mici, s ez kicsit jelent), és azt a célt szolgálják, hogy az asztaltársaságnak élvezetet nyújtsanak. Frissen sütik rostélyon, parázs felett, tálcán-tányéron szolgálva fel, vagy kis pálcikákra tűzve adják, mint kóstolót. 

 Marhahúst használunk, a nyakas részt, anélkül, hogy a kövérséget eltávolítanánk, és ledaráljuk kétszer, hogy minél apróbb és egyenletesebb legyen. Ha a hús nem elég kövér, adjunk hozzá kilónként 100-150 gramm marhafaggyút, vagy ennek hiányában birkafaggyút. Semmilyen körülmények között se használjunk szalonnát, oldalast, vagy disznóhúst, ami csak elrontaná az ízét, és elvenné a mititei pompás aromáját. 

 Főzzünk meg minden kiló húsra számítva fél kilogramm velős csontot, és a levet hagyjuk kihűlni. 

 Az egy kilóhoz számított zamatos fűszerekből a következő mennyiségeket tegyük:

- 8 gramm frissen őrölt feketebors,

- 12 gramm frissen eldörzsölt szárított csombor,

- 4 gramm finomra őrölt szegfűbors,

- 2 gramm finomra őrölt koriander,

- 2 gramm finomra őrölt kömény,

- 1 gramm ánizs,

- 8 gramm szódabikarbóna,

- 1 evőkanál citromlé,

- 1 evőkanál étolaj,

- 1 fej foghagyma, de ne legyen csípős. 

 Ha öt kilónál nagyobb adagot készítünk, minden öt kilogramm húshoz számítsunk még egy adagnyit a fenti fűszerekből. 

A húst egy megfelelő méretű tálban egy óra hosszat dagasztjuk, hozzáadjuk az elején a szódabikarbónát citromlével megoltva. Beletesszük a csontlé felét, és fokozatosan kis adagonként, egyenletesen a többi fűszert, a foghagymát kivéve. A keveréket letakarjuk, és a jégre tesszük egy napra és egy éjszakára, ezután kivesszük, hagyjuk néhány órát kiengedni, és újból dagasztjuk még egy jó félórányit a csontlé kiengedett másik felével.

 Újból jégszekrénybe tesszük másnapig. Három órával a sütés előtt kivesszük, hogy engedjen ki és lágyuljon meg; három óra múlva, illetve, amikor meglágyult, kiformáljuk a mititei rudacskákat, nagyujjnyi hosszúra és kétujjnyi vastagra formázzuk, megkenjük olajjal, a végüket is, és hagyjuk pihenni egy órányit. Erős parázson sütjük, legyen az: fa, vagy szén, megkenegetve néha fokhagymamártással, legyen szép piros-barnára sülve minden oldalán. Nyársforgató legényeink háromszor forgatják meg a mititei minden egyes darabját, amíg megpirul. A mititei sütés közben összeesik egy kicsit s lehet, ezért hívják kicsikének (mititei). Ne hagyjuk, hogy nagyon átsüljön, nehogy kiszáradjon teljesen a nedve, ami a fűszerek jó zamatát tartalmazza. Ha pedig kis tűzön sütjük, az sem jó, mert akkor csak összeszárad és elveszíti minden aromáját, jó ízét.

 Friss kiflivel, vagy veknivel kínáljuk és Dijoni mustárral, vagy más pikánsan csípős mustárral, adjunk mellé sót és csípős paprikát.  

 Ismerek néhány úgy nevezett konyhaművészt a különböző fogadókból és falatozókból, különösen a külvárosban, akik tudatlanságból, vagy fölösleges takarékoskodásból a mititei masszáját felszaporítják disznó- vagy lóhússal, esetleg birkával. Azonkívül, hogy nem is zsugorodik úgy, mint a marhából készült, távolról sincs meg az a kellemes íze-zamata, mint az igazinak. Másik nagy hiba a fűszerekkel való zsugoriság, különösen, ami a foghagymát és a feketeborsot illeti. A foghagyma a legfontosabb, ez adja a mititei annyira jellegzetes aromáját, ízét.

 Boldog vagyok, hogy ezt a kis titkot megoszthatom Mariska úrasszonnyal, tudom, senkinek sem fogja továbbadni, mint ahogy én sem adom tovább csupán majdan utódomnak unokaöcsém uramnak, ha majd átveszi helyemet a SÖRÖS-KOCSI konyhájában!

Az őkelme által készített mititei igen ízletes, de én hiányolom belőle a koriander, az ánizs és a köménymag aromáját. Ezekkel a pompás fűszerekkel a Mariska Őnagysága által sütött mititei, biztosíthatom, páratlan lesz. 

 A jövő hónapban várom Önöket, Dinu és Vatache tiszturakkal együtt, midőn a hadgyakorlatról visszatérnek - élvezzenek nálunk egy tál mititeit és néhány korsó sört. 

 Jó egészséget, víg napokat és szerencsét kívánok, és kérem, adja át hódolatteljes kézcsókjaimat Mariska Őnagyságának, a legtökéletesebb háziasszonynak és az előkelő társaság Nagyasszonyának!

Segítse Önöket a Jóisten!

   Bukarest, 1920. június 16.

                                                                  (olvashatatlan aláírás)

A fenti írás keletkezésének körülményeit kutatva sikerült az alábbi áttekintést összeállítani

 A történet kezdete visszanyúlik a boldog békeidőkig, mikor Bukarest utcáin a világ minden részéből összesereglettek nyüzsögtek. Igazi kelet kapuja. Ide érkezett egy erdélyi szász faluból, Katzendorfból a talpraesett, minden kalandra kapható fiatalember, és inasnak jelentkezett egy mesteremberhez. Hamar feltalálta magát és mikor megindult a sörgyártás a városban testvéreivel sörözőt nyitottak. Német tradíciót követve el is nevezték „Sörös-szekér” sörözőnek. Ez 1879- ben történt. Ekkortól számíthatjuk a sör diadalútjának kezdetét a román fővárosban. Nem sokkal később több üzlethelyiséget vásároltak fel a város szívében. Itt hozták létre, most már végleges helyén az ugyan ilyen nevű vendéglőt. Gyorsan hírnévre tett szert nem csak város szerte, hanem az egész országban is. Írók és politikusok, civilek és katonatisztek adtak itt egymásnak találkozót és törzsvendégnek számított a diákság is. Az mesélték, hogy aki jó jegyet kapott az iskolában, ingyen ebédelhetett (!)

 Kedves színfoltja volt az egykori vendéglőnek az idős – 75 évet betöltött – pincér, Kaizer apó. Kacsázó járásával vitte szorgalmasan a rendeléseket, s ahogy haladt az asztalok között, minden még nem teljesített rendelésre emlékeztette a vendéget és saját magát: „igen, tudom, volt négy pár tormás virsli!”, vagy „uraim, sül a mititei!” közben letette az asztalra a megrendelt ital: „három krigli sör, uraim. Egészségükre!” És mindjárt mosoly öntötte el a legmorcosabb arcot is.

 Jól ment minden egészen 1949-ig, amikor erőszakkal elvették, elorozták a vendéglőt. Elkobozták, mintha csak egy háborús objektum lett volna. Egy akkoriban alakult kereskedelmi társaságnak adták a tulajdonába. (A szászokat háborús bűnösökként kezelték!)

A változás után 1990-ben az első tulajdonos – Nicolae Mircea, kinek a mellszobra ma a vendéglő díszhelyén található – unokája hosszas pereskedésbe kezdett, hogy a visszakerüljön a család eredeti, jogos tulajdonába.

Kilenc évig tartott a per!

 Az unoka, aki most hetven éves múlt, erőfeszítéseit siker koronázta. Elkezdődhetett a renoválás, átalakítás, újrateremtés. És 2006 őszén megnyitotta kapuit az újravarázsolt vendéglő.

 Hangulata, dekorációja a múltat idézi. Felszereltsége, berendezései a huszonegyedik század megvalósításai. A létesítmény az elegáns vendéglőn kívül helytörténeti múzeumként is szolgál.

 Mai látogatói közül sokan nosztalgiából keresik fel, kezd saját törzsvendég gárdája is kialakulni. Aki szeretne aránylag olcsón jót enni, és elmerülni a múlt század hangulatában, keresse fel. Címet nem adok, ez nem a reklám helye!

U.i. Azt a bizonyos levelet, amit fennebb közre adtam magyarra fordítva nagy valószínűséggel maga Nicolae Mircea úr írta.

(Egy illúzióromboló információval tartozom az olvasónak. Katzendorf (Caţa) genealógiai helyregiszterben próbáltam a Mircea család nyomára bukkanni. Nem sikerült. Pedig ez a regiszter 5838 személy adatait tartalmazza. Lehet más néven szerepeltek és csak a fővárosba érkezéskor vették fel ezt a nevet.)

Forrás: Interviuri / 13 febr. 2007.

            Genealogienetz.de

            Ortsfamilienbuch Katzendorf

Hazudlak magamnak (holnap is)

Magamnak hazudlak, hogy vagy nekem.
Reggeli kávém mellé idehazudlak, ahogy aggódva kérdezed:
„Csak nem vagy beteg kislányom, olyan sápadt  a színed"- mondod.
„Dehogy!  Múló fejfájás" - nyugtatlak, mint mindig.

Hazudlak magamnak.
Idehazudlak mellém a húsvéti készülődésbe is. Tudod! Sok a dolgunk.
Holnap jönnek a gyerekek, hozzák a kis dédikéket.
Mennyire szeretted őket!
Lackót, az elsőt. Valamiért mindig vele álmodtál, zavaros, rossz álmot. Folyton elveszítetted és kerested őt. Ezért ébren is nagyon féltetted, csupa aggódás voltál, nem éri-e valami baj.
Toncsikát, a kis cserfest alig vártad, hogy megölelhesd, hallgathasd a csacsogását. Milyen boldog voltál, mikor megtudtad, hogy ezt a nevet adják neki, a dédipapáét és a fiadét, Antal.
Nikikét,  a nagyon várt kislányt, akivel Zoli unokád ajándékozott meg. Gyönyörű lányka, sötét haját és jó barna bőrét tőled örökölhette.
Damjánkáért mennyit imádkoztál! A Jóisten segítségét kérted éjjel - nappal, hogy a korán érkezett kisbaba életben maradjon. Szemed száraz nem volt azokban a hetekben! Később is beleszőtted minden fohászodba a sok gonddal bíró Mónika unokádat és a betegségekkel küszködő, de azért cseperedő Damjánkát.
Csak remélem, hogy Kicsi Zolika, a most öt éves dédikéd valamennyire emlékezni fog rád. Az őt nagyon szerető Ilona mamára.
Itt leszel velünk holnap! Nem ünnepelhetünk nélküled.
Tőled tanultam meg az ünnepek tiszteletét. Te voltál az, aki megmutattad, mekkora összetartó erő a családban az anya. A kis családi ház mindig hazahívott bennünket az ünnepeken.
Most én folytatom, úgy teszek, ahogy tőled tanultam.
Magam köré gyűjtöm a családunkat.  Gyerekeket, unokákat.
Sokat fogunk beszélgetni Rólad, mintha itt ülnél a szoba közepén, a kis dédikkel körülvéve.
Mint azelőtt mindig.

Egyszerű vers

Ha lehajolnál hozzám,

anyám lennél, szeretőm, hazám.

Lelkedből  lelkembe

holdívű csend futna át.

Ha újra megérintenél,

s szeretni szeretnél,

életre kelne bennem

sok elmosódott emlék.

Ha sírnál, felinnám könnyed.

Örülnék örömödnek,

hogy csak nekem vagy.

S ha elhagynál,

ajtót nyitnék előtted. 

Hogy velem maradj.